A Magyar Államvasutak (MÁV) hajdani legkeletibb őrházához tartó szerelvény a pünkösdszombati csíksomylói búcsúra mintegy félezer anyaországi zarándokot szállít. A magyar felségjelű, Nohab-mozdony vontatta szerelvény Nagyvárad, Kolozsvár, Gergyószentmiklós és Csíkszereda érintésével hatvannégy év után újra befut a gyimesbükki őrházhoz, ahol hajdanán a vámvizsgálatot is végezték a határőrök. (...)

(Létai Tibor, Reggeli Újság nyomán)

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Hozzáfűznivalónk: +link a képekhez

12.25-re érkeztünk az állomásra. A forgalom kifejezetten pangott, az állomás a szokásos arcát mutatta.
Összegyűltünk vagy öt EMIs, és megtisztelt minket még 2 újságíró is. Telt-múlt az idő, a vonat félóra múlva sem volt sehol, de mi kitartóan vártuk a 3-as peronon. Körben álltunk, egy felcsavart piros-fehér zászlóval, fegyelmezetten  agyonütve az időt egy kis dumával.

Időközben feltűnt, hogy a csendőrök száma szó szerint egyenes arányban nő a telő percek számával. Furcsálltuk is picit, dehát egy ennyire megtömött külföldi vonatra végülis vigyázni kell, a dolgukat teszik.

Ahogy ott álldogálltunk, egyikünet ellenállhatatlanul fotózásra csábította három piros pipacs a sínek között, pár méterrel messzebb. De alighogy lencsevégre lett kapva az a néhány gyom, gzorsléptekkel mellette termett 2 csendőr, és biztonsági okokra hivatkozva elkérték személyi adatait, és lejegyezték azokat  -valószínüleg a napszemüvege keltette fel gyanújukat...

A vonat még mindig késett, de már szinte 40 kék ruhás rajzott szét az állomás területén. Pár perc álldogálás után a távolban egy pöttyként felderengett a piros mozdony. Ki is bontottuk az árpád-házi zászlót, és egy magyar országzászló is előkerült. Valamint egy ISTEN HOZOTT feliratú s.k. gyártott transzparens.

Most már a hangosbemondó is tájékoztatott mindenkit, szóval
mindenki tudta, hogy megjött a vonatunk. A tűzpiros, orrán magyar címeres villanymozdony méltóságteljesen begördült az állomásra, s utána nem volt olyan vagonablak ahol ne lobogott volna
egy zászló vagy integetett volna kéz. Felemelő volt...

Egy nagy sort sziázott, integetett és "hajrá Magyarország"-ozott mindenki egymásnak, mindezt füligérő szájjal. A vonat megállt és előkerült  pár utas, kamerákkal "felfegyverkezve" ... szépen feszült a transzparens, lobogtak a lobognivalók, szóval látványos házivideó szereplők voltunk.

A kék ruhásokról meg is feledkeztünk, pedig minden oszlop tövében legalább ketten figyeltek ... a rendre. Aztán a vonat 5 perc után búcsút vett tőlönk a váradi peronoktól, mi pedig a a lobogtatnivalókat elcsomagoltuk ... volna, ha nem jön oda a csend egy kedves őre és nem érdeklődik hevesebben, hogy mi is van a transzparensre írva. Tájékoztattuk, ő pedig a jegyzeteivel tovasomfordált ... volna, de épp csak az egyik újságíróig jutott el, akinek személye iránt heves igazoltatási inger fogta el. Szóval ezek után immár tényleg mindenki mehetett dolgára, ők jegyzetestől a rohamkocsiba mintha ott sem lettek volna, mi pedig el.

Ezúton is, mindenkit üdvözlünk aki ott volt, és kijött integetni Csíksomlyói búcsúba utazó nemzettársainknak!